„A tudásra fordított befektetés fizeti a legmagasabb kamatot!”
A 2022-es év pályázatai - a járvány ellenére - rendkívül innovatív, ötletes, jövőbe mutató és persze minőségileg is kiemelkedő alkotásokat prezentáltak. Bő három évvel vagyunk az egészségügyi és társadalmi kihívást jelentő koronavírus-járvány kirobbanása után, az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat így immár harmadik évét nyitja meg a pandémia okozta rendkívüli jogrendben. Ebben a rendkívül korlátozott helyzetben milyen tapasztalatokat szerzett az Ön vállalkozása, szervezete tavaly, és mire számít idén?
Manapság már abban reménykedni, hogy valami könnyebb lesz, nem pusztán naivitás, de az egyértelmű körülmények figyelmen kívül hagyása, márpedig a felnőttképzési piac épp a szolgáltatóipar olyan szegmense, mely folyamatos változásban van akkor is, ha épp nem sújtja válság a világot, nincsenek sem háborúk, sem járványok. Persze, ez az időszak igénybe vette a mi tűrőképességünket is, de éppen ezért formált a hozzáállásunkon: eddig is a kemény, célzott, proaktív és innovatív munkavégzés hívei voltunk, most viszont valóban nem bízhatunk pusztán a reményekben, vagy a piac jövőjét érintő pletykákban. Eddig is több lábon álltunk, most azonban minden szegmensünket egyaránt emeljük fel, és az elsődleges címszó most is a minőség.
Ez nem pusztán presztízs egy több mint két évtizede működő cég esetében, hanem kötelesség. Nem szeretem a kényszer szót használni, mert ettől úgy tűnik, mintha az kizárná a munkavégzés örömét, holott ez a másik, amit egyszerűen muszáj fenntartani. Jókedéllyel, motiváltan kell előre tekinteni, de az optimizmus nem jelenti a hamis reményekkel kecsegtetést: éppen ez a lényeg, megtalálni a vékony határmezsgyét, mondhatni motiváltan realistának maradni.
Szerencsére azt látjuk, hogy ez az attitűd kifelé is kisugárzik: a képzéseinken résztvevők érzik ezt, és ahogy mi, úgy ők is előre menekülnek, ebből így egyfajta különös bajtársiasság sarjadt, aminek hála képzéseink nem, hogy nem vesztettek a népszerűségükből, de az online rendelkezésre állás miatt egyre többen keresik ezeket a lehetőségeket. Ennek apropóján az egyes képzési területek portfólióját is bővítettük, követve a munkaerőpiaci trendek változását, és idomulva a térségben működő cégek igényeihez a munkaerőkutatás- és kiválasztás terén. Több, mint félszáz tanfolyamunk indult, összességében több, mint hétszáz résztvevővel, de önmagában nem ez az igazi eredmény, hanem a 100%-os vizsgasikeresség.
Minden kialakult helyzet a változtatás lehetőségét is hordozza. Hogyan sikerült meglévő programjaikat az online térbe helyezni, milyen újításokat eszközöltek?
Véleményem szerint az átállás akkor működőképes hosszútávon, ha tanulási élményben megközelítőleg hasonlót ad, mint a személyes jelenlét. Mert legyünk őszinték, minden ízében a kontaktóra pótolhatatlan, és nem a szakmai, hanem az emberi tényezők miatt, és mi épp ezt a részét szerettük volna kidomborítani, hogy fenntartsuk az élményt abban a formában, ami emellett kihasználja az online tér nyújtotta, olykor rejtett, vagy kiaknázatlan előnyöket is.
Képzési csoportjaink számára számos szöveges és videós útmutatót készítettünk az általunk használt online platformokról (Skype, ZOOM, Google Classroom, Messenger csoport), amivel nem csak a tanfolyamainkon való részvétel gyakorlati megoldását segítettük, hanem reményeink szerint a mindennapi kommunikációjukban is használni tudták ezeket a csatornákat, amivel nem pusztán tanítottuk a résztvevőket, de személyes kompetenciák fejlődését is elősegítettük: erre ebben a formában például a kontaktórás megjelenés nem adott volna lehetőséget. Mondhatjuk, hogy ez már a két legyet-egy csapásra kategória, mindezt pedig kiegészítettük azzal, hogy informatikai eszközparkunkat elérhetővé tettük azok számára, akik nem rendelkeznek otthonaikban az ehhez szükséges informatikai infrastruktúrával.
Amire azonban a legbüszkébb vagyok e területen, hogy álmodtunk egy nagyot, és két, saját fejlesztésű távoktatási rendszerünket, az Octoplust és a Merlint is harcba küldtük a nagyobb tanulási élmény érdekében.
Ez így összességében jól látszik, már egy elég komplex csomag, és a kezdeti ismerkedés után láthatóan nem csupán megszokták a résztvevők, de meg is szerették.
Milyen szellemi útravalóval látná el az idei pályázókat, akik jelentkezésükkel ismét bebizonyíthatják, hogy a hazai innovatív attitűd és a teremteni képes szürkeállomány rendkívül fontos a magyar gazdaság tartós fejlődésében?
A jelenlegi helyzet, ahogy fentebb is utaltam rá, megkövetel egy a korábbiaktól eltérő, más típusú gondolkodásmódot. Mondhatom azt is, hogy az ezzel kapcsolatos üzenet univerzális értékű és értelmű, és épp úgy adható a gazdasági szervezetek, mint az egyéni fogyasztók részére: keresni kell a lehetőségeket, és dolgozni tovább. Aki most megáll, nagyobb hátrányt szenvedhet el, mint a korábbi években, hiszen a válság erőteljesen leszűkíti az eredményesen fenntartható vállalkozások körét. Ez bizonyos szempontból üdvözlendő folyamat, és szinte automatikus: a piaci helyzet megtisztítja önmagát, így pusztán az maradhat, aki valóban, hosszútávon minőséget tud produkálni.
Mondhatnák persze, hogy nekünk „szerencsénk” van, hiszen több mint húsz év tapasztalatát cipeljük magunkkal: bizonyos szempontból igaz, mert ez a húsz év tanított meg rá, hogyan reagáljunk a változásokra és meneküljünk előre, ugyanakkor az, hogy húsz éve működünk, csak a kitartó munkának köszönhető. Ez az egyetlen, aminek állandónak kell lennie annak az életében, aki boldogulni akar: a munka és a tettrekészség.