Itt a Kárpát-medencében élve megtanultuk, hogy megmaradásunk záloga, ha hűek maradunk nemzetünkhöz, hagyományainkhoz és értékeinkhez. Ez különösen igaz az elmúlt évtizedekre, amikor is kinyíltak a határok, megismerhettük az addig csak áhított nyugati világot, majd a nagy újdonságok közepette elfeledkeztünk értékeinkről, szokásainkról és háttérbe szorult mindaz, ami hazai, ami magyar.
Az elmúlt években ugyanakkor elindult egy örömteli változás, amelynek következtében a magyar termékek és szolgáltatások ismét egyre népszerűbbek és egyre nagyobb irántuk az igény. Mondhatnám, újra érték lett a minőség. 2018 óta évről-évre összegyűlünk és ünnepeljük az Érték és Minőség Nagydíjban részesülő díjazottakat: azokat a vállalkozásokat, amelyek teljesítményükkel és értékközpontú szemléletükkel kiemelkednek versenytársaik közül. A kezdetek óta jómagam is részese lehetek ennek az eseménysorozatnak, amelyet ezúton is köszönök.
Ha kicsit megállunk és belegondolunk abba, hogy mennyi minden történt a világban és hazánkban e néhány esztendő leforgása alatt, úgy gondolom, hogy nyugodtan kijelenthetjük: történelmi időket élünk!
Néhány éve a világ a koronavírus árnyékában élt, ma az ukrán-orosz háború hatásai határozzák meg mindennapjainkat. Ha ez nem lenne elég, a klímaváltozás kellős közepén vagyunk és most már évről-évre olyan extrém száraz és forró nyaraink vannak, amely szűkebb szakterületemen, a mezőgazdaságban rendkívüli erőpróbát jelent. Ha még lehet, akkor ezt a helyzetet fokozza a gabonapiacon tavaly óta kialakult probléma, amely mostanra valamelyes elcsendesedett, de még mindig messze vagyunk a korábbi évek piaci áraitól.
Ez az a környezet, amelyben a magyar gazdáknak helyt kell állniuk és ebben a közegben kell meghoznia a magyar kormánynak azokat a szakpolitikai intézkedéseket, amelyek elősegítik az ágazat kilábalását, sőt egy fejlődési pályát is lehetővé tesznek.
A rendszerváltásunk egyik nagy bűne volt, hogy eladtuk feldolgozóiparunkat a nyugati cégeknek, bízva abban, hogy majd fejleszteni fognak. Ehelyett bezárták és leszerelték gyárainkat, míg a magyar mezőgazdaságot visszalökték az alapanyag termelő státuszba. Az ágazat jövője nagymértékben múlik azon, hogy mennyire leszünk képesek minél nagyobb feldolgozottságú termékeket előállítani. A kormány felismerte ennek súlyát és történelmi lépésre szánta el magát, amikor a 2027-ig tartó uniós költségvetési ciklus forrásaihoz soha nem látott mértékű, 80 százalékos nemzeti kiegészítő finanszírozást biztosított. Hogy szemléltessen ennek mértékét, ez háromszor több forrás jelent, mint a megelőző hét évben. A teljes forráskeretből csaknem 2900 milliárd forintnyi a vidékfejlesztés céljait szolgálja, a legfontosabb fejlesztési prioritás pedig az erőforrás-hatékony, magas hozzáadott értéket termelő mezőgazdaság és élelmiszeripar megerősítése.
Mára az agrárium nemcsak a sáros gumicsizmáról ismerszik meg, hanem a drónokról, a robottechnikáról és a precíziós gazdálkodásról. Sokan meglepődnek azon, hogy a mezőgazdaság az egyik leginnovatívabb ágazat, hiszen nemhogy napról-napra, sok esetben óráról-órára kell olyan döntéseket hozni, amelyek alapvetően befolyásolhatják egy gazdálkodó jövőjét. Ezt szolgálják a legmodernebb technikák, ebben nyújtanak számunkra segítséget, ugyanakkor fontos, hogy ezen technológiák segítségével képesek legyünk, nemcsak a legjobb minőséget megtermelni, hanem a hagyományos, magyar ízeket és vonásokat is megőrizni.
A klímaváltozás elleni küzdelem egyik fontos pillére az öntözésfejlesztést szolgáló beruházások támogatása. A Vidékfejlesztési Program keretében 1211 öntözési projekt rendelkezik támogatói okirattal 176,5 milliárd forint összegben, és a támogatás eredményeként már több mint 32 ezer hektáron valósulhat meg öntözésfejlesztés. Ezt folytatni és fokozni kell. Az új agrártámogatási időszakra nézve az Agrárminisztérium a korábbiakhoz képest több és hatékonyabb eszközt tervezett meg a gazdálkodók ösztönzésére a termőföldön történő vízvisszatartást, a vízmegtartást és a talajnedvesség megőrzését, illetve a talaj termőképességének megtartását segítő eljárások tudatos gyakorlati alkalmazása területén. Mondhatnám úgy is, hogy a KAP Stratégiai Terv nem a víz elvezetését, hanem a víz megtartását tűzte ki célul.
A Kormány épp a napokban tárgyalta az öntözésfejlesztési programot, amely tervezetnek célja a vízmegtartás elősegítése az időjárásnak különösen kitett térségekben, mint a Homokhátság, a Nyírség és természetesen az Alföld. Régen a folyószabályozásokkal az volt a cél, hogy minél előbb levezessük területeinkről a vizet, amíg volt megfelelő mennyiségű csapadék ez nem is jelentett problémát. Ma, amikor a Tisza, a Kőrösök és a Maros is kiszárad időszakonként, a víz olyan értékké vált, amelynek minden cseppjét meg kell próbálnunk visszatartani. Erre igyekszünk egy több éves fejlesztési tervvel választ adni. A Kormány feladata, hogy lehetővé tegye a gazdálkodók számára az öntözés lehetőségét. A gazda saját felelőssége annak eldöntése, hogy élni kíván-e ezzel, vagy sem. A józan ész azt diktálja, hogy egyes területeken már nem lehet öntözés nélkül gazdálkodni, ezért is ösztönözzük őket, hogy ne egyedül, hanem fenntartható vízgazdálkodási közösségekbe szerveződve éljenek a lehetőséggel és teremtsenek minél kiszámíthatóbb termelési környezetet maguk számára.
Minden válság magában hordozza a kitörés lehetőségét, így a jelenlegi helyzetben sincs ez másképp. Talán soha nem volt olyan fontos, hogy a magyar gazdaság, különösen a mezőgazdaság szereplői közös erővel tervezzék a jövőt.
Mindig örömmel élem meg, ha a kedvezőtlen feltételek ellenére mégis vannak, akik úgy döntenek, hogy igenis bíznak a jövőben és megpróbálják a lehető legjobbat kihozni önmagukból és vállalkozásaikból. Őket ünnepeljük ma: azokat a vállalkozásokat, akik nem elégszenek meg a középszerűvel, nem elégszenek meg a túlélés gondolatával, hanem a legnehezebb időkben is fejlődni szeretnének. Szerencsére ez a tábor az évek során folyamatosan nő és velük a magyar gazdaság, a magyar családok is gyarapodnak. Külön öröm számomra, hogy minden esztendőben szép számban vannak jelen a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar szereplői.
Gratulálok a díjazottaknak, köszönöm nekik a fáradtságot nem ismerő munkát, amivel elérték, hogy a legkiválóbbak legyenek. Bízom benne, hogy az Érték és Minőség Nagydíj Pályázatának sikere ösztönözni fogja a gazdasági élet többi szereplőit is arra, hogy még több minőségi magyar terméket, szolgáltatást állítsanak elő!
Farkas Sándor
miniszterhelyettes
Agrárminisztérium